Copyright 2006-2008 embro design solutions All Rights Reserved.
Linkek
Dugványozás
A legegyszerubb szaporítási mód, de mivel nagyon eltér a más növényeknél megszokottól egy átlagos növénykedvelo nehéznek tarthatja. Pedig csak ismerni kell a megfelelo módszereket.
A dugványozást a legjobb a növekedési idoszak kezdetén végezni. A legtöbb fajnál ez tavaszt vagy nyár elejét jelent. Ha a növény virágzik akkor várjuk meg amíg elnyílik és csak utána daraboljunk. A kristályvirágfélék többségét osszel kell dugványozni, a Conophytumokat télen, virágzás után. Télálló medvetalp fajokat a tavaszi fejlodés után dugványozzunk kb. nyár közepén, amikor az új szártagok már kifejlodtek.
Nagyon fontos, hogy a dugványok levágására használt eszközök tiszták, sterilek és nagyon élesek legyenek. Ha lehet mártsuk minden vágás után a kést denaturált szeszbe hogy a fertozések átvitelét megakadályozzuk. Ollót csak vékony részek átvágására használjunk, mert vastagabb szárak átvágásakor roncsol. Ilyenkor éles késsel, szikével vagy borotvapengével dolgozzunk.
A sarjadó fajok hajtásait az alapjuknál, a legvékonyabb ponton vágjuk le hogy minél kisebb sérült felületet kapjunk. Így a legkisebb a fertozésveszély. A magasabbra növo növényekrol készíthetünk fejdugványt. Ebben az esetben a kaktuszt tetszoleges helyen elvágjuk és a felso rész (a 'dugvány') vágási felületén körben a bordákat levágjuk (mint amikor a ceruzát hegyezzük ki, de vigyázzunk hogy az edénnyalábot ne sértsük meg). Azért van erre szükség, mert a metszlap be fog sulyedni mire beszárad és ha nem hegyeztük meg egy kicsit akkor homorú lesz és a gyökerezés nem biztos hogy jó irányba indul meg. A kristályvirágfélék dugványozása is speciális: ezeket friss hajtásrészen kell elvágni, mert az öreg elfásodott szárak nem gyökereznek ki.
A gyökerüket vesztett, beteg növények kezelése is a dugványozáshoz hasonlóan történik. Ezeket vágjuk vissza alulról felfelé haladva több rétegben addig a pontig amikor már nem látszik az edénnyaláb vöröses elszínezodése. Minden vágás után mártsuk a kést denaturált szeszbe hogy ne vigyük tovább a fertozést. Ezután a növényt a dugványokkal azonos módon kezeljük.
A dugványok metszlapját bemárthatjuk gyökerezteto hormonba a gyorsabb gyökerezéshez vagy faszénporba (esetleg gipszbe) a fertozésveszély csökkentésére, de egyik sem létszükséglet. A tejnedves fajok (Mammillaria, Euphorbia) dugványozásakor ha nagy felületu a sérülés akkor a tejnedv megszilárdulhat a vágási felületen ami a gyökeresedést akadályozza. Ez megelozheto ha a dugványt langyos vízben áztatjuk amíg a tejnedv kifolyik, majd egy nagyon vékony szeletet levágunk a sebfelületbol. Az elkészített dugványokat szellos helyen szárítsuk néhány napig, a nagyobb felületu sebzéseket 1-2 hétig. Vigyázzunk arra, hogy a vágási felület ne érintkezzen semmivel. Nagyon jó ha napos meleg idoben a vágási felületre süt a nap, ekkor gyorsan begyógyul. A dugvályokat lehetoleg állított helyzetben tároljuk, különösen ha hetekig tart amíg beszárad a sebfelület. A lefektetett dugványok 1-2 hét alatt már láthatóan elgörbülnek, felkunkorodnak. Ha azt látjuk hogy a metszlap vörösesre színezodik az fertozés jele, ilyenkor vágjunk új metszlapot fertotlenített késsel.
A beszáradt dugványok beültetésérol megoszlanak a vélemények. A legegyszerubb ha azonnal a végleges helyükre kerülnek, mert ekkor begyökerezés után nem kell oket bolygatni. Sokan ládákba dugványoznak, ez abból a szempontból nagyon jó hogy a dugványok a megeredés után gyorsan tudnak fejlodni a nagy földmennyiségben. Ráadásul így kevesebb helyet is foglalnak mint egyenként cserepekbe ültetve. A dugványokat ültethetjük a szokásos kaktuszföldbe, de van aki tiszta homokba vagy perlitbe dugványoz. Ez a módszer látszólag jó mert a növények nagyon eros, egészséges gyökereket hoznak, de vegyük figyelembe hogy más gyökérszerkezetre van szükség homokban és földben, vagyis a végleges helyükre ültetéskor ezeknek a növényeknek több ido szükséges amíg az új körülményekhez alkalmazkodnak. Egy érv szólhat a steril talaj alkalmazása mellett: a fertozésveszély csökkentése.
A beültetett dugványokat tartsuk szellos, árnyékos helyen amíg meg nem indul a fejlodésük. A legtöbb fajnak nincs szüksége párás helyre a gyökerezéshez, sot ez kifejezetten káros mert segíti a rothasztó gombák elterjedését. Kivéve a leveles Peireskiopsis és Pereskia nemzetségek, ezek jobban hasonlítanak a szokásos szobanövényekhez. A dugványokat ne szedjük ki a földbol hogy megnézzük van-e már gyökere, ezt úgyis jelzi a hajtáscsúcs megindulása.
A kész megeredt dugványokat a továbbiakban felnott növényként kezelhetjük. Medvetalp kaktuszokon, különösen télállókon gyakori, hogy új hajtást abban az évben már nem hoznak. Ezeknél csak abból tudjuk megállapítani a dugványozás sikerét hogy a növény láthatóan egészséges, telt, nem esik össze.
Speciális módszer a levéldugványozás. Használható a legtöbb kövirózsa-alakú fajnál, mint pl. az Echeveria, Graptopetalum, Haworthia, Gasteria, Sedum, Sanseveria nemzetségeknél. Nem minden faj egyformán alkalmas, kísérletezni kell és kiderül. Nagyon jó a módszer mert egyetlen anyanövényrol is sok dugványt készíthetünk. A legtöbbször úgy kell óvatosan leválasztani a leveleket, hogy ne törjenek el, hanem a szárral való ízesülési ponton váljanak le. Vannak olyan fajok is, amiknél a levelek darabjai is kigyökereznek, pl. a Sanseveria vagy némelyik Gasteria faj hosszú leveleit feldarabolva el lehet ültetni. Az ilyen dugványok rendszerint sok kis növénykét hajtanak. Érdemes megpróbálkozni ezzel ha véletlenül letörik a féltve orzött növényünk levele.
A levéldugványokat alsó részükön tuzzük a földbe kissé ferdén úgy, hogy a levél színe nézzen felfelé. A föld alól, a levél talpi részébol fognak kihajtani. Általában egy-egy levélbol több kis növényke is fejlodik amik a régi levélbol táplálkoznak amíg teljesen fel nem emésztik.
Egyedi keresés
